Botrány a Salzburgi Fesztivál körül: kulturális összecsapás vagy magaskultúra?

Botrány a Salzburgi Fesztivál körül: kulturális összecsapás vagy magaskultúra?

A Salzburgi Fesztivált kritika érte – nemcsak művészi tartalma miatt, hanem az utóbbi időben a színfalak mögött zajló viták miatt is. A Die Presse jelentése szerint a fesztivál által ünnepelni kívánt kulturált megközelítés megkérdőjelezhető vizekbe zuhant. A vita nyilvános és privát kultúrája hanyatlónak tűnik, és úgy tűnik, hogy a tiszteletteljes eszmecsere ösztönzésére irányuló erőfeszítések már nem léteznek a megszokott formában.

E probléma ékes példája a fesztivál egykori megbízott igazgatójának megszűnése. Tiltott részmunkaidős foglalkoztatásuk éles megszakításhoz vezetett, és a művészi döntéshozatalra vonatkozó negatív megjegyzéseik beárnyékolják egymással való interakcióikat. Ez rávilágít arra a robbanásveszélyes helyzetre, amelyben a Salzburgi Fesztivál került – egy hely, amely mindig is az erőszakos vitákról volt híres.

A rendező és a kihívások

Markus Hinterhäuser, aki 2016 októbere óta igazgatóként irányítja a fesztivál vagyonát, egyre inkább szembesül az intézmény előtt álló kihívásokkal. Annak ellenére, hogy szerződését 2031 szeptemberéig meghosszabbították, a jelek szerint előfordulhat felfordulás. A La Speziában született, zongoraművészként és zenés színházi producerként változatos karriert befutó Hinterhäusert egyesek elmebetegnek minősítették – ez az elfogadhatatlan vád, amely nem maradt vitathatatlan. A politikusok és a média aggodalmának ad hangot a jelenlegi helyzet miatt.

Sokan ingadozást látnak a művészi minőségben – Marina Davydova programját nem tartják megfelelőnek a fesztivál hírnevéhez. Ehelyett a hagyományos struktúrákon túlmutató innovatív és kortárs perspektívák iránti igény fejeződik ki. A sok területen megkövetelt sokszínűségre és reprezentációra való összpontosítás továbbra is komoly megoldatlan kérdés a fesztiválon.

A női kérdés és a „mindenki” narratíva

A sokszínűség hiányának és a nők művészi pozíciókban való folyamatos hiányának problémáját olyan szakértők hangsúlyozzák, mint Pia Janke. Az első Fesztiválakadémia, amely egy egyetemek közötti kutatói hálózattal együttműködve zajlik, a megújulás perspektíváinak kialakításán áll. Az Akadémia célja, hogy kritikai diskurzust nyújtson a fesztivál alapító mítoszáról és történetéről, amelyet a férfi személyiségek uralnak.

A Fesztiválakadémiának is kritikus pillantást kell vetnie az „Everyman” című darabra. A patriarchális struktúrák újratermelődésének és az elavult nőképnek a példaértékű példájaként tekintenek rá, amely sokak ellenállásába ütközik. A „békeprojekt” állítása megkérdőjeleződik, és fontos, hogy az ember tudományosan feldolgozza a saját történelmét, amely mélyreható töréseket tartalmaz – ez a szükségszerűség Janke szerint már nem hagyható figyelmen kívül.

A több mint 100 éves Salzburgi Fesztivál azzal a kihívással néz szembe, hogy újra feltalálja önmagát, és egyúttal megfeleljen magas kulturális színvonalának. A művészi irányításáért már számos díjat kapott Markus Hinterhäuser rendezőnek ezen a feszültségterületen kell elhelyezkednie. Többek között 2024 februárjában Párizsban a Trophée Radio Classique-vel tüntették ki, és Salzburg Állam Becsületrendjét vehette át.

A Salzburgi Fesztivál jövője ezért továbbra is bizonytalan. A kulturális szektorban dübörögnek, és egyre hangosabban vitatják azt a kérdést, hogy Salzburg mennyi kultúrát tud valójában elviselni. Kiderül, hogy a fesztivál képes lesz-e megfordítani a dolgokat, és szembenézni a jelenlegi kihívásokkal.